Szinte hihetetlen és furcsa,de a Mariánumos történeteim,emlékezéseim időben és térben messzire nyúlnak vissza. Fájdalmas és tragikus történelmi eseményekig,az 1940-es második bécsi döntésig,az akkori határok tologatásának drámai időszakáig.
Sőt ha belegondolok még "visszább",még messzebbre,távolabbra kell mennem,mert minduntalan felmerül a kérdés,hogy kik vagyunk,honnan jöttünk,kik az elődeink,miként éltek és mit akartak?
Nem tudom megkerülni,de lehet nem is akarom,a jobb tisztánlátás okán,hogy bizony zegzugos,cirkalmas az elődök életútja!Akár drámai döntések és véletlenek sorozatának is mondható...
Lássuk a kezdetek kezdetét hogyan sorjáznak:
Tény és való,anyai nagyapám,néhai Szabó József 1906-ban,alig 18 éves legényemberként Székelyföldről,a Kis-Homoród egyik falújából,Homoródszentpálról az akkori kivándorlási hullám sodrásában kivándorolt Amerikába./"...kitántorgott..."-á lá József Attila apja/. Bizonyára egy jobb megélhetés reményében,vagy kalandvágyból,tán el akarta kerülni a hosszadalmas katonaságot,esetleg vagyongyűjtés végett.Nem tudni,hogy hogyan,miért jutott erre az elhatározásra,de biztos nem lehetett egyszerű és könnyű elhagyni a szülői házat,csak úgy uk-muk, gyerünk-megyünk székely legény,megyünk világgá!...
Az utazás,az áthajózás lehet hetekbe,hónapokba telt míg Székelyudvarhely mellől elérkezett Chicagóba.Bizony,bizony jó messzire került a szülőföldtől,nem egy-két sóhajtásnyira.S lelki szemeim előtt lepereg amint Fiuméban behajózik,ismerkedés a tengerrel,az sors-utastársakkal, a himbálózó hajóval esőben,szélviharban ,nézni a végtelennek tűnő nagy vizet,az óceánt,a röpködő sirályokat,közben számolgatni az eltelt napokat,várni a nagy találkozást az ismeretlen Új Világgal,megpillantani végre a kikötőt,megérkezés a nagy fogadócsarnokba bábeli hangzavar közepette,az elosztóhelyen orvosi szemrevételezés,vizsgálatok,reménykedés,hogy nem küldik vissza és valahol lesz helye,munkája...
Most már utólag tudjuk,hogy az 1900-as években a kivándorló székelyföldi magyarságnak egyik kedvenc célállomása Chicago volt,a fejlődő iparváros.Több ezren éltek ott akkoriban magyarok.
És az egykori székely ifjú odaát vasöntödei munkás lett egy chicagói gyárban.
- Hej de mohon,izgatott kíváncsisággal olvastam serdülőkoromban a kezembe került Tamási Áron Ábeljét,főleg az amerikás részét.Már akkor fantáziáltam Ábel Amerikájáról és nagyapámra gondoltam,akár az Ő története is lehetett volna,mindketten székely legényként kóstoltak bele az ottani életbe. Már süldő legény koromban ismertem,hallottam Édesanyámtól az édesapjának kalandos történetét.
S minő véletlen eseménye a sorsnak,anyai nagyanyám,Mihály Mária,szinte ugyanígy került ki Bögöz falujából,ugyancsak Székelyföldről,ifjú független leányzóként áthajózott Ő is a távoli Amerikába és éppen Chicago városába! Hogy hogy nem,a székely ifjú legény és a székely menyecske egyszer csak valahogy,valahol ott összeismerkedtek,egymásba szerettek és egybekeltek 1913-ban.
Odakint született négy gyermekük,köztük Édesanyám is.Az így megszaporodott család immáron évek múltával,szorgos munkával jómódúaknak mondhatták magukat.
- Az ottani megmaradt fényképen nagyapám még ifjan elegáns öltönyben feszít,divatos nyakkendővel, óralánc csüng a mellényzsebéből,jobb kezében szivart szorongat.Mellette fiatal felesége áll,szintén a kor divatja szerinti blúzban,zsabós kendővel a nyakában,csipkés ujjú elegáns,bokáig érő ruhában.Enyhén támaszkodnak egy virágvázás kis asztalkára...akár csak egy zsánerképen.Arcukon nyugalom és béke honolt...
De az élet ott sem fenékig tejfel.Drámákat is tartogatott.A négy gyerekből kettőt korán elveszítettek.
-Európában közben súlyos,szintén drámai dolgok történtek.Kitört a háború! Hosszadalmas csaták zajlottak,véres események láncolata következett be,birodalmak,országok estek egymásnak.Forrongott a világ,különböző nemzetek katonái hullottak a lövészárkokban,és reménykedtek az életben maradottak,hogy egyszer csak vége lesz az öldöklésnek.A háború szele bejárta a világot,még Amerika is belekeveredett végül és szerepe döntő volt a végkifejletben. A rövidre tervezett háború négy évig húzódott.Sok minden megváltozott.Határok,birodalmak...és többek között megszűnt létezni az Osztrák-Magyar Monarchia.
Az amerikás magyarok aggódva gondoltak haza.Sokukban érlelődött,erősödött a honvágy.Vajon mi történt otthon,mi van a szeretteikkel,a rokonokkal?!
Nagyapámék családjában is elindult valami.Aztán egy erős elhatározással eldöntötték,hogy hazatérnek.A háború véget ért,és 1920-ban újra útra keltek.Hazafelé.
- Mennyire szerethette magyarságát nagyapám,mennyire volt honvágya,mennyi minden járhatott a fejében,tudván hogy mi történt odaát a nagy háború idején és utána...,mégis vállalták a nagy utazást,a hazatérést!Bizonyára tudták,sejthették,hogy Magyarország már nem az az ország ahonnan hajdanán 18-19 évesen kihajóztak az Új világba...
...Honvágy,hazaszeretet,vágyódás a szülőföld után? Elege lett az amerikás életből? Hiányoztak az otthoni szülők,rokonok? Bizonyára ez is,az is igaz.
A trianoni diktátum már készülődött egyes politikusok fejében.Újabb dráma volt kibontakozóban immáron Magyarországon,nagyon sok családban.
Mégis hazatértek Homoródszentpálra,visszatértek drága szülőföldjükre,Székelyföldre.Magyarnak születtek és magyarnak akartak maradni!
- Milyen jó lett volna mindezeket Tőle,nagyapámtól megtudni.A miérteket,a hogyanokat? De sajna,nem adatott meg nekem.Pedig jó lett volna kezet rázni Vele:"...nagyapám,ez igen szép tett volt! Mondd csak el,miképp is történt,miért?..."
Sajnos a nagyapámat és anyai nagyszüleimet nem ismerhettem meg.Korán elmentek.Hazatértük után nem sokkal felesége,-az én nagyanyám- szinte évente még szült négy gyereket,három lányt és egy fiút és viszonylag fiatalon,alig 36 évesen,1928-ban meghalt.Nagyapám rá 6 évre követte,1934-ben.
Igy maradt el számomra a képzeletbeli kézfogás Szabó nagyapámmal.
Igy maradt félárva Édesanyám 11 évesen,és még öt kisebb testvére is.Majd egy pár év múlva teljesen árvák lettek.
- A kérdés,hogy kik vagyunk,honnan jövünk,hol vannak a gyökereink még nem zárható le.
Az amerikás szálnak vége szakadt,de az előzmények még folytatódnak.