Színes magyar dokumentumfilm, 129 perc Rendezte: Koltay Gábor
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete ajánlott.
Időpont 2011. január 12-én. 17:00 órától a Debreceni Apollo Mozi Art termében.
Bár a trianoni béke XX. századi történelmünk talán legnagyobb tragédiája, mely Magyarország területi feldarabolásával és a magyarság egyharmadának kisebbségi sorba taszításával máig be nem gyógyult sebeket okozott, meglepő, hogy a közelmúltig kellett várni az első 1945 utáni Trianon-filmre.
Az 1939-45-ös II. világháborút követő 60 esztendő óta Koltay Gábor alkotása az első mozifilm, amely Trianonnal, annak következményeivel és máig tartó hatásával foglalkozik.
1920. június 4-én délután fél 5-kor az 1914-1918-as I. világháborút lezáró Párizs melletti, Versailles - i békerendszer részeként a kis - Trianon elnevezésű palotában írták alá a Magyarország jelentős megcsonkítását eredményező, trianoni "békeszerződést".
Elvették az ország területének 72 százalékát, 232 804 négyzetkilométert.
Elszakították lakosságának 64 százalékát, 13 287 241 lakost.
A XX. században ránk zúduló csapások sorát a Versailles-i-trianoni békediktátumtól szoktuk számítani. A két világháború között a magyar társadalom a békés revízióban reménykedett, amelynek érdekében sokoldalú kulturális - szellemi fejlődés következett be. A II. világháborút követően, 1947-ben Párizsban a nagyhatalmak újra megerősítették a trianoni döntéseket.
A XXI. Század elején vajon miért nem lehet a több, mint 80 éve tartó trianoni folyamat tényeit a valóságnak megfelelően feltárni és a magyar közvélemény, valamint a világ tudomására hozni? Milyen lehetősége van egy kis országnak arra, hogy a trianoni és párizsi döntéseket szentesítő nagyhatalmak által meghatározott mai globális világ és európai egyesülési tendenciák közepette érdekeit érvényesítse és gondoskodjon a világban szétszóródott magyarságról, valamint korszerű válaszokat fogalmazzon meg a trianoni trauma XXI. Századi kezelésére?
Koltay Gábor dokumentumfilmjében jeles, tudós emberekkel és közéleti személyiségekkel, így Csurka Istvánnal, Duray Miklóssal, Fejtő Ferenccel, Glatz Ferenccel, Nemeskürty Istvánnal, Pozsgay Imrével, Raffay Ernővel és Tőkés Lászlóval beszélget, valamint költők, írók, gondolatainak segítségével az érzelmekre is ható módon megrázó erővel és szokatlan őszinteséggel, szenvedélyesen hangsúlyozza, hogy a trianoni folyamatról minden körülmények között beszélni kell.