Azt hitted szerettél már?
Csak ámítod magad.
Tükörbéli másodnak tetszelegsz,
miközben az összes érzelmed
a bőröd alatt ragadt.

Szívnek láthatatlan.

Azt hiszed, anyád vajúdása
megment minden fájdalomtól?
Nos, az Élet fáj.
Megélni harcos, nehéz,
de hülye nyavalygással, édes,
a világos semmit el nem érsz.

Szorítsd össze a fogad!

Úgy érzed, szárnyaltál már?
Elhitted, tested könnyedén
lebeg, hogy tollpihe vagy,
és fenntart egy áldott légfuvallat?
Normális vagy te, kincsem?!

Tessék vigyázni a liftben!

Az vagy, amit megélsz,
annyi vagy, amennyit neked megérsz.
Mindennek, s mindenkinek ára van.

...de amíg az a tudat az enyém,
 a horizontomon olykor bekacsint rám
egy kis reménysugár.