(Pilinszky János emlékezete)
Pokloknak hetedik körében
alkottál gyönyörű egészet
korlátok között zsolozsmáztál
kétéltű szörnnyel hadakoztál
maradak vérzik be a mennyet
hold süt sötét temetőkertben
jégüres csillagok kopognak
elhagyatottan felzokognak
rongyaidból félig kitakarva
megbélyegezve kiátkozva
senkiföldjén fonnyadt virágot
láttál vad rettenetes álmot
haldoklóknak tűznehéz ingét
viselted érezted föld ízét
ínyedben erdők avarjában
halott édesanyád hajában
bárány voltál érted jöttek
véred hullott a vesztőhelyen
világod hóba fagyba dermed
cserbenhagy már tulajdon tested
elmerül arcod szemed lelked
egyetlen szavaddal felemelsz
két szemed gurul mint két kavics
hajad ikon-arcod felfénylik
égi kegyelmed megkapod mégis
hófehér krátered megvakít
angyalszárnyad végső útra hív
0 Megjegyzések