Mennyi dúlást, mennyi irtást
hajtottak végre köztünk,
mert más volt hitünk,
s más volt a nyelvünk.
Csak a lelkünkkel
nem tudtak mit kezdeni,
mert azt nem földi hatalom,
hanem Égi Igazság ítélete edzi.

S lelkemen átzúdult
a több ezeréves hit
és a történelem.

Egy új „ág” kellene,
egy erős, nemes, nem baj
ha ős erőkből ered,
csak tiszta és igaz legyen.
Mert a mai „ágak”
nem nemesek,
mélyre lehúznak,
szétesett népek kavarognak a világban,
nem tudják merre tartanak igazában.
Ha lelkem asztalra is teszem,
bonckés alá,
nem biztos, hogy javítok
a világ baján.
De megteszem,
reményem száll az Ég felé,
hol meghallgattatik énekem.
S lesz nekem erőm,
melyet Isten ád,
és ád mindnyájunknak,
itt, a Kárpátok alatt,
akik a Szent Koronát éltetik,
mindegy milyen szó
hagyja el ajkuk,
s lelkük legyen rajtuk,
kik ellenünk tesznek,
az Úrtól életet nem vesznek,
csak Ő általa adható.
Egy új Attila kell nektek,
mert nem tudjátok hová mentek?
Vagy mit akartok, ó Népek?
sokszor, amit tesztek,
átok, s vétek,
nem látjátok a jövőt.
Isten-Anyát kitagadtátok a Szentháromságból,
pedig Isten-Anya nélkül,
mily sivár a világ,
ezért is kell nekünk egy új „ág”.
Egy új Hit, amely ősi, régi,
melyről azt hitték elfeledtük,
de a mi Hitünk aludta Istenes álmát,
hogy ébredjen egy Új Világban.
Idővel a lelkekben majd újra virágzik,
az Ég villózva cikázik,
örülnek az Istenek a mennyekben,
föltámadt az Igaz Hit
lenn a Földeken.

S ember, indulj,
mint egykoron
a Kárpát medencéből,
amikor vitted a hitet
és az írást,
Népek boldogulására,
Királyok dicsőségére.

S, ne feledd,
most győznöd kell a gonosz felett!

Úgy legyen.

Debrecen, 2003. március 22.