Budapesten a Godot Galériában 2011. szeptember 21-én 20 és 22 óra között nyílik meg Ujházi Péter kiállítása, amely október 22-ig lesz majd megtekinthető.

Ujházi Péter élete, és több mint három évtizedes mûvészpályája Székesfehérvárhoz kötõdik. Ebben a városban született 1940-ben, és ide tért vissza a Képzőművészeti Főiskola festõ szakának elvégzése után 1966-ban. Iróniával fûszerezett, elbeszélõ festészetében egyszerre íródik a történelem és a mindennapok krónikája. Képeinek sajátos, több nézetbõl összerakott térképzete a hetvenes évek közepén szinte szükségszerûen vezeti el a mûvészt az asszamblázshoz, a dobozok világához, majd a nyolcvanas években a kollázsolt, térbeli papírmunkákhoz, a leporellókhoz, hogy aztán a kilencvenes években a szobrászat felé fordulva, megszülessék egy groteszk kerámiapanoptikum. Ujházit, alapvetõen narratív mûvészi attitûdje ellenére, mindig vonzotta a tájfestészet. A nadapi lombkép-sorozat egy, a hatvanas évek végén induló, máig tartó impresszionisztikus tájnapló, melynek állandó helyszíne és inspiráló forrása Nadap, egy kis falu a Velencei-hegységben.
Csatakép vagy kocsmai jelenet, heroizmus vagy banalitás Ujházi 'sebészi' ecsete nyomán a dolgok valódi arcukat mutatják, sokszor esendõk és szánalmasak. Ujházi készségesen alámerül, elvegyül, megfigyel és elmesél, úgy ahogy csak õ tud, azt, amit csak õ lát - Nadaptól New York-on át Budapesttõl Lisszabonig. Dobozok, piramisok, ügyiratgrafikák, leporellók - mind egy-egy részlet a világból, akár egy színpadi elõadás, ahol a szereplõk eljátszanak valamit az életünkbõl, s a részben mindig ott az egész. Képein kiteríti, megforgatja, felszabdalja a teret, sajátos viszonyrendszerbe állítva figuráit. Ez az egyéni térfelfogás egyszer csak már nem fért meg két dimenzióban, s a mûvész a festés mellett dobozokat épített. Ujházi életmûvében elkülöníthetõk bizonyos korszakok, de az egyes mûtípusok vagy mûtárgy-együttesek kisebb-nagyobb kihagyással folyamatosan jelen vannak. Ilyenek a dobozok, vagy a Nadapi kert-ciklus.