Nagy adminisztrációs terheléssel jár, és átmenetileg negatív politikai hozadékot rejt magában az ilyen mértékű minimálbér-emelés – vélekedett Széles Gábor, a Magyar Hírlap és az ECHO TV tulajdonosa.
Fotó: Hegedüs Róbert
– Mi a véleménye az adójóváírás és a szuperbruttó tervezett kivezetéséről?
– Úgy látom, a napok óta zajló szakmai viták érveit a kormány figyelembe fogja venni a végső döntésekor. Így a törvény gyakorlati alkalmazásakor már nem is vetődhet fel semmilyen meglepetés.

– És a minimálbér-emelés ön szerint kiérlelt döntés?
– 2001-2002-ben a mostani tervekhez hasonlóan – igaz, nagyobb mértékű (ötvenszázalékos) – minimálbér-emelésről döntött az akkori Orbán-kormány. A miniszterelnöknek egy szakmai konferencia szünetében akkor is elmondtam a véleményemet, hogy egy ilyen mértékű minimálbér-emeléssel a kényszervállalkozók több százezres tábora ellenünk fog fordulni. A minimálbér-emelés az egyik legfontosabb kérdésnek számít most a kényszervállalkozások, az ekhós vállalkozások, a kis- és középvállalkozások körében. Természetesen ez a kérdés azoknál a multinacionális nagyvállalatoknál is fontos, ahol ezrével alkalmaznak minimálbér körül dolgozókat a szalagok mellett. Összesen körülbelül egymillió olyan ember dolgozik Magyarországon, aki a minimálbér környékén van bejelentve, háromszázezren pedig kényszervállalkozók. Ez utóbbiaknál, ha húsz százalékkal megemelik a minimálbért, arányosan megnő az adófizetési kötelezettség is. Így tehát kevesebbet is fognak keresni, számukra ez negatív hatású döntés lesz. Politikailag ez a Fidesz szavazóbázisának zsugorodását is jelentheti majd.

– Milyen hatással lesz ez azokra, akik nem kényszervállalkozók?
– Rajtuk csak valamilyen kompenzációval lehet segíteni.

– A kormány arról beszél, hogy megteszi ezt a lépést.
– Viszont ezzel az a probléma, hogy hatalmas energiával jár majd ennyi embernél kézben tartani, követni ezt a kompenzációs folyamatot. Kétségeim vannak afelől, hogy az állami adminisztráció és a számítógépes rendszerek elbírják-e ezt a terhelést. Amennyiben úgy dönt a kormány, hogy azonnal megadja a havi kompenzációt átutalással, akkor hónapról hónapra figyelemmel kell kísérnie, hogyan változnak ezek a keresetek. Ha úgy döntenek, hogy nem minden hónapban utalják át a személyre lebontott összegeket, hanem negyed- vagy félévente, akkor az a probléma merül fel a vállalkozásoknál, hogy hogyan tudják előre megfinanszírozni azt az összeget, amelyet az állam nem fizet ki számukra. A harmadik variáció az, hogy a vállalkozó kifizeti a kompenzációt a dolgozónak, viszont időnként eszközölhet egy-egy jóváírást erre vonatkozóan az adóhatóság felé. Igazi pénzmozgás ebben az esetben nincs, a kompenzáció marad a vállalkozónál, aki majd levonja a befizetéseiből, és egy idő után azt elszámolja neki az adóhatóság. A három variációból is látszik, hogy a megoldás hihetetlenül bonyolult lesz, főleg azokban az esetekben, amikor ez a kompenzációs összeg nagyobb lesz, mint a vállalkozás méretétől független, épp aktuális adófizetési kötelezettség. A fenti három példából az is látható, hogy könnyen bele lehet bonyolódni szektorokra vonatkozóan is. Ragyogó lehetőség arra, hogy a vállalkozásokat – méretüktől függetlenül – a kormány ellen hangolják majd a legkritikusabb időszakokban.
Pindroch Tamás (www.magyarhirlap.hu)