Széchenyi István megerősítője és példája mindazoknak, akik az aggódó gondolatokon felülemelkedve, világos ésszel tenni mernek a közösségért, a nemzetért – hangsúlyozta Pálinkás József azon a koszorúzással egybekötött ünnepi megemlékezésen, amelyet a "legnagyobb magyar" születésének 220. évfordulója alkalmából rendeztek az Akadémián. Az MTA elnökének köszöntő beszédét az alábbiakban közöljük.
Meggyőződéssel hiszem, hogy a koszorúzással, az emléküléssel elsősorban nem emlékezünk, hanem ünnepelünk és éltetünk. Éltetjük azt az ideált, azt az eszményt, azt a szemléletet és elhivatottságot, ami Széchenyi Istvánban, vele és általa a mi jelenünkbe is életet lehelt.
Azt is hiszem, hogy az ő ünneplése nem lehet puszta szónoki teljesítmény, nem lehet megszokott méltatás, hanem egy szemlélet megvallása. Hitvallás és elköteleződés, a teremtő értékek és az értékelvű tettek mellett.
Abban is bizonyos vagyok, hogy Széchenyit újra-és újra meg kell érdemelnünk, elhivatottságának, tetteinek és életének eredményeit újra és újra meg kell szolgálnunk. Széchenyi István csak az áldozatos munkának lehet igazolója, csak a legmélyebb elkötelezettségnek támogatója, csak a legfontosabb céloknak bíztatója.
Tisztelt Emlékülés...
Negyedik éve szólok a Széchenyi emlékülés kezdetén. Negyedik éve szolgálom Széchenyi örökében az általa kitűzött és remélt célok megvalósulását az Akadémia elnökeként, de sokszor négy éve törekszem követni államformáló eszményeinek, étoszának, jellemének iránymutatását.
Széchenyi István példája és megerősítője mindazoknak, akik felelősségérzettel, igazságérzéssel és valóságérzékkel munkálkodnak. Széchenyi István megerősítője és példája mindazoknak, akik az aggódó gondolatokon felülemelkedve, világos ésszel tenni mernek a közösségért, a nemzetért. Széchenyi István üzenet mindannyiunknak, hogy a változás értékét a változtató gondolat, a szilárd erkölcs és a tetterő adja. És ezt meghallani ma különösen fontos.
Széchenyi István a nagy szavak, a nagy tervek, a nagy hivatások őre. Valódi homo politicus a politika legnemesebb és az ember legkiválóbb értelmében. Államférfi, az állam legideálisabb és a férfi legkomolyabb értelmében. Közéleti személyiség a közélet legeszményibb és a személyiség legautonómabb értelmében. Felérhetetlen és mégis, egészen közelről érezzük jelenlétét. Megközelíthetetlen és magányos, mégis minduntalan magunk között tudhatjuk. Itt van, ezért nem kell emlékeznünk rá, ezért nem emlékeznünk kell rá. Itt van a helyben, a szándékban, a tettben – ezt megérezni, meghallani és követni a feladatunk.
Ma, amikor a kompatibilitás, a szinergia és az innováció varázsszavaival keressük és reméljük tulajdon kilátásainkat és jövőnket csodálatos felismerni Széchenyiben a hivatástudat, a jellemesség és az áldozatosság teremtő együtthatását. Csodálatos megérteni hitében az észt, ésszerűségében a mély meggyőződést. Csodálatos ráébredni a lényeg teljességére és a lényeglátás emberi erejére.
2011-ben, amikor a sokadik nehéz őszbe, a változó és változtató időszakok folyamába lépünk Széchenyi István ezekkel a felismerésekkel, ráébredésekkel támogat és tart meg minket. Ennél határozottabban nem is tehetné. Rajtunk múlik, hogy az emlékezésen és ünneplésen túl, éljük-e életének és tetteinek tanulságait.
Forrás: MTA