Lackfi János (Budapest, 1971. május 18. – ) magyar költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós. Eredeti nevén Oláh János. Szülei, Mezey Katalin és Oláh János mindketten József Attila-díjas költők. Hogy apjával össze ne tévesszék, publikálása kezdetekor a Lackfi nevet vette fel.
Első publikációja 1987-ben jelent meg (ekkor a Táncsics Mihály Gimnázium diákja). Az ELTE BTK magyar–francia szakán szerzett diplomát 1996-ban, majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet tanszéken doktorált.
Magam, magammagam magamra nem merem rábízni
táplál föld zsírja s könnyű égi müzli
magam magamat szép sorban kinőttem
szőnyeg terítve belőlem mögöttem
magam magamnak zsákszáját bekötném
ki ne ömöljön mérgező közönykém
magam magamat mint ajtót bezárnám
félszemű kulcslyuk leskelnék ki árván
magam magamnak levélben üzennék
többé ne várjam maradjak csak emlék
magam magamból szívesen kivenném
sótlan és lúgtalan lenne az eredmény
magam magamba bújnék mint bozótba
bajt ne hozzak a rám áldást hozókra
magam nem fenném hogy ne legyek éles
meg ne sebezzem ki érint bőréhez
magam magamat venném a hátamra
holtig ölelném zsibbasztó gázkamra
magam magamban tanulok nem hinni
úgy megszorultam mint falban a tipli
0 Megjegyzések