Havasok, erdők, Gyilkos tó, székely viccek „s” medvék. Ezzel úgy elvoltam.
Mindig is szerettem volna egyszer eljutni oda, megnézni gyönyörű tájait, találkozni az ottani emberekkel. Hallgatni beszédüket, azokat az igazi ízes, utánozhatatlanul bölcs és nyugodt diskurzusokat, amit itthon csak ritkán, erdélyi ismerősökkel találkozva hallhat az ember. Azután ez csak terv maradt.
Ülök a TV előtt a kényelmes fotelban, nézem az X faktort. Bejön a színpadra Abodi-Nagy Blanka. Nem meri mondani, hogy énekes, „kicsi sikerei” voltak, lagzikban, keresztelőkön….
És elkezd énekelni….
Cserháti Zsuzsa dalát énekli, a boldogságot csalná haza. És lebénulok, becsukom a szemem, úgy hallgatom. És már nem számít a szöveg, a zene, a dallam…
Csak az a hang számít, ami a világító dobozból kiáradva melódiává válik, és kristálytiszta erdélyi patakként árad be a fülemen keresztül a testembe, és mint valami hajnali felszálló
pára, puhán és édesen sóhajt bele a lelkembe.
Abba a lelkembe, amiről úgy hittem, már rég elveszett.
Le kell porolnom a régi terveket, meg KELL néznem azt a vidéket, ahol ilyen virágok teremnek a Jóisten virágoskertjében.
Hát igazad van kedves Blanka. Te valóban nem vagy énekes. Igazi boldogsághozó vagy a hangoddal, a lényeddel, a szerénységed mögött megbúvó tehetségeddel, melynek mértéke valóban csak az erdélyi havasok nagyságával hasonlítható.
Sok sikert kívánok Neked, és hosszú, boldog életet. Azt nem tudom, hogy megnyered-e ezt a vetélkedőt de abban teljesen bizonyos vagyok, hogy mi tv-nézők szegényebbek maradtunk volna, ha nem ismerünk meg Téged.
Üdvözlettel: egy igazi híved
Küldj te is cikket a benczeattila@yahoo.com e-mail címre.