Fegyelmezetten és méltósággal viselt hosszú betegség után, augusztus 26-án, életének 77. évében elhunyt Dobszay László Széchenyi-díjas zenetörténész, az MTA Zenetudományi Intézetének nyugalmazott tudományos osztályvezetője, a Schola Hungarica kórus alapító karmestere, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ez ideig utolsó elnöke.
"Nemcsak egyedülállóan univerzális zenész volt, hanem a kor legjobbjai közül kimagasló intellektus is" – e szavakkal méltatja a napokban elhunyt Dobszay Lászlót Jeney Zoltán, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
Dobszay László a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett zeneszerzőként 1957-ben, majd az ELTE BTK történelem szakán szerzett diplomát. Kodály Zoltán meghívására az MTA Népzenekutató Csoport tudományos munkatársa lett, majd 1970-ben Szendrei Jankával és Rajeczky Benjáminnal megalapította a Schola Hungarica kórust.
1972-től oktatott a zenetudományi szakon, és részt vett a magyar középkor zenei emlékeinek első teljes körű feltárásában és szintézisük megírásában. 1981-ben létrehozta a Musicalia Danubiana című sorozatot, majd néhány évvel később megalapította a zenei középkorkutatás legfontosabb műhelyét, az International Musicological Society Study Groupot, a Cantus Planust. Kezdeményezésére alapították újra a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen az 1950-ben megszüntetett egyházzene tanszéket, amelynek doktori iskoláját 1995-től vezette.
A Széchenyi-díjas zenetudós 2008 decemberétől 2011 áprilisáig töltötte be a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöki tisztét, de tagja volt az International Musicological Society vezetőségének, az Europaea Academicának, az Academia of St. Ceciliának, a Royal School of Church Musicnak is.
Forrás: MTA