A tizenhét éves, pallós Abodi-Nagy Blanka teljesen levette lábáról a Médiabefutó közönségét, amikor az első rostán Bobby McFerin Dont worry, be happy című dalát énekelte kíséret nélkül, majd amikor a tehetségkutató regionális döntőjében egy Király Linda-dalt énekelt. Sajnos az országos döntőn egy korábbi megfázás miatt hangja nem tudott kiteljesedni, így a nyereményeső is elmaradt. Utánajártunk, hogy ki ez a tehetséges lány, akiről már a beszélgetés elején kiderült, hogy énekesnő szeretne lenni.
– Mindig énekes akartál lenni?
– Igen, amióta eszemet tudom, énekelek, aztán Szovátán a tanítónőm is folyamatosan azt hangoztatta, hogy szüleim zeneiskolába kellene küldjenek. Már akkoriban minden rendezvényen kellett énekelnem. Kicsit nehéz volt, amikor ötödikesen bentlakásba kerültem, egyáltalán nem szerettem, aztán addig kérleltem a szüleimet, amíg kivettek.
– Milyen hangszeren tanulsz a suliban?
– Négy évig versenyszinten fuvoláztam, de kilencedik osztálytól teljesülhetett az álmom, ének főszakon vagyok. Ötödiktől zongorázom is, ez mellékszaknak számít. A fuvolázást az éneklés miatt teljesen elhagytam, főként azért, mert a fuvola az iskoláé, és azt vissza kellett adni.
– Az ének szak azt jelenti, hogy egész nap énekeltek a suliban?
– Azt hittem, hogy így lesz, de klasszikus zenét tanulunk, hogy ismerjük meg az alapokat. Nem így képzeltem el, de így is tetszik.
– Van kedvenc énekesed?
– Nagyon sok jó van, nehéz kedvencet választani. A magyarországiak közül Király Linda tetszik nagyon, örülnék, ha olyan hangom lenne, mint az övé, pedig sokan azt mondják, hogy a hangjának nincs lelke.
– Ez mit jelent?
– Azt, hogy a hangja nem adott, hanem képzett, tehát hallatszik, hogy tanulta az éneklést.
– Ki készített fel a Médiabefutóra? Tanáraid?
– Nem, erre a versenyre nem tanárral készültem. Egy barátomtól kaptam egy Király Linda-albumot, amiről a Néha kell című felvétel nagyon tetszett, és megpróbáltam beszerezni a negatívját, ami a második fordulóra sikerült is.
– Középiskola után tovább tanulsz?
– Eleinte úgy volt, hogy színésznek tanulok, de lebeszéltek róla, merthogy ott keveset tudnék énekelni. A mostani terv szerint ha fel tudok készülni, akkor egy jazzkonzervatóriumban szeretnék tovább tanulni. Ha minden kötél szakad, és nem lesz más választásom, akkor zenepedagógiát fogok tanulni, de addig még sok minden történhet, mert az énektanárnőm megígérte, hogy segít az iskolaválasztásban.
– Tehát egyenes út vezet az énekesi pályára?
– Hát igyekszem, de nem lesz könnyű a nekem tetsző jazz-blues műfajban. Azért bízom benne és megpróbálom.
Csáki Emese