"...talán a legszebb vidék egész Magyarországon..."
Munkácsy Mihályt sok gyerekkori emlék kötötte Borsod megyéhez. Szülővárosából, Munkácsról 1848-ban menekültek Miskolcra a szabadságharc idején. Apja, Lieb Mihály kincstári sótiszt volt. A Lieb család Tirolból származott, Lindenfeldből az egyik családtag leírása szerint, nem bajor származásúnak jelölte meg a családot, ahogy a Bártfai kódex leírása alapján gondoltuk. Az uradalmi sóraktár épületei a Zsolcai kaputól a Szinváig lenyúló telken voltak. Ide jártak a Lieb gyerekek játszani, kavicsokat dobálni a Szinvába meg a közeli Pece patakba. A sótisztek részére három földszintes lakóházat alakítottak ki, ezek egyikében lakott a Lieb család, melyet szerény sárga épületnek ír le egy 1900-ban megjelent tárca. Telepy Károly készített róla egy festményt, ez Walther Ilgesnek a könyvében látható.
"... Aurél bátyám az udvar közepén álló kúthoz sietett és inni akart. Emil rákiabált:
- Állj fel a párkányra, majd felhúzom neked a vödröt!
Egy pillanat alatt megtörtént, amikor Aurél a vödörre támaszkodott és inni akart, Emil elengedte a kút kerekét. Aurél természetesen a vízbe esett... Aurél ezúttal megúszta súlyos zúzódásokkal és erős tüdőgyulladással, de vajon nem itt szerezte a betegség csiráját, amelybe 18 éves korában belehalt?" Kaplonyban van eltemetve.
1849-ben Miskolcot elözönlötték a muszkák, ezért Lieb Mihály a gyermekeit feleségével együtt Cserépváraljára küldte, ahol a kis Mihály anyai nagybátyja, Reök Antal uradalmi tiszt volt a Coburg hercegi birtokon. Előzőleg nagyapja, Röck Theophil volt itt intéző. Itt maradtak a világosi fegyverletételig. Mihály számára ezek a napok voltak életének legboldogabb emlékei. A régi várnak már csak a romjai maradtak, de a kastély nagy lehetőséget kínált az önfeledt játékra. "...a kapu bolthajtásai alatt egész fegyvertár, régi ágyúk - egyszóval minden, ami a gyermeklélek kezdődő képzelőerejét foglalkoztatja"... - írta visszaemlékezéseiben.
Nagyon szerette ezt a vidéket, innen gyönyörű a kilátás a környező hegyekre. "...talán a legszebb vidék egész Magyarországon"... - írta Cserépvárról.
Munkácsy így mutatta be az első látnivalót a várhegyhez érve: "... a bejárattól bal kéz felől kis kápolna állott, jobb kéz felől a kút, amelynek kerekét naphosszat bölcs nyugalommal forgatta a szamár, mindig előre, szakadatlanul, örökös egyformasággal - szinte úgy érzem, mintha még most is forgatná..."
Ma nyolcszögletű kútház van a kút felett, amely 1860 körül épült.
A kastély tönkrement a második világháború után. 1959-ben lebontották. Mindössze két fénykép őrzi az emlékét.
A világosi fegyverletétel után a Lieb gyerekek édesanyjukkal visszatértek Miskolcra. Édesanyjuk 1850. január 12-én meghalt. A gyerekek nevelésében féltestvérük, Lieb Cecilia segített. Mihály 5 éves korában itt kezdett el iskolába járni. A fiúk a Szinvába, a Pecébe és a Sajóba jártak fürdeni, kavicsot gyűjteni játékaikhoz. Édesapjuk 1852-ben bekövetkezett halála után Mihály először nagybátyjához, Reök Antalhoz került Mezőkeresztesre, aki ekkor már itt lakott a Hofmann kúriában. Emil és Gyula itt is maradtak, Mihály pedig Gyulára költözött nagybátyjához, Röck Istvánhoz. Egyedül Gizellával laktak egymás közelében, aki Békéscsabára került nagynénjéhez, Steiner Jakabnéhoz. Emléküket különös gonddal ápolják ezen a vidéken.
Mihály felnőtt korában felkereste rokonait, mikor hazalátogatott, de Magyarországon soha nem volt igazi, saját otthona. Miskolcon sógornője, Munkácsy Emilné Juliska néni látta vendégül, de ekkor már többször jelentkeztek rajta betegségének tünetei.
Egy szanatóriumban halt meg Endenichben, ami most Bonn városának egy része. A szanatóriumot átépítették az utóbbi években.